A csendes tisztás és környéke nógrádi megyeszékhely egyik legkedveltebb kirándulóhelye volt, bár tény, hogy az eresztvényi és salgói térségben végbement fejlesztések a szerepét mára háttérbe szorították. A néhány óriási fával tarkított, erdőkkel körbevett, kiterjedt réten megannyi szalonnázó- és pihenőhelyet találunk.
A fás legelő, mint hagyományos tájhasználati forma viszonylag nagy területeken évszázadokon keresztül szolgálta a környék állattartó gazdáit. Ennek a legelőtípusnak egy kicsiny mozaikja napjainkban már pihenőhelyként szolgál az emberek számára. A zöld gyepet néhány, mára már igen terebélyesre nőtt fa árnyékolja csak Kercseg-laposon. A terület déli csücskében ered a Gyopár-forrás, melynek vízhozama bár jellemzően ingadozó, még a nyári szárazságok idején is megtelik friss vízzel a kulacsunk (még ha lassan is).
A salgótarjáni Beszterce-lakótelep felől a Kercseg-lapos felé sétálók szinte méterre pontosan egy vízválasztó vonalán teszik lépteiket. Az egykori kőbányák felé vezető út felső szakaszán az a csapadék, ami az út bal oldalán gyűlik össze és Kercseg-lapos felé indul el, végül a Dobrodán és az Ipolyon keresztül a Dunába érkezik meg. Az út jobb oldalán eredő vízfolyások a Tiszába érkeznek majd, a Tarján-patakon és a Zagyván keresztül. Ennek értelmében Kercseg-lapos forrása, a rét déli csücskében, de már a fák között eredő Gyopár-forrás is a Duna felé veszi az irányt.
Kercseg-lapost rendszeresen érintik a Karancs-Medves térségének teljesítménytúrái. A kedvelt kirándulóhely felé a salgótarjáni Kálvária, a Beszterce-lakótelep, a somoskőújfalui vasútállomás és Karancsalja felől is vezetnek turistajelzések. A nógrádi megyeszékhelyet mintegy 50 kilométeren körbeölelő sárga hegyikerékpáros turistajelzés is átvezet a kercsegi réten, a zöld kerékpáros jelzés pedig mellette halad el a Beszterce-lakótelep és a Karancs között.
