A „gömbkövek” szabályos gömb formájukkal eltérnek a „cipós” megjelenéstől. A karancsberényi lelőhely Magyarországon párját ritkítja, gömbkövei a Kolozsvártól délre található, ismertebb feleki kőgolyókkal vetekszenek mind szépségükben, mind méretükben.
A teljesen szabályos természetes gömbök a településtől északkeletre az anyakőzetből kimállottan, völgyek vagy vízfolyások medrében helyezkednek el. Emellett megtalálhatóak eredeti helyzetükben, a homokkőben „ülve”, részben vagy akár félig kihámozódva is.
Karbonátos kötőanyagúak, átmérőjük 5 centimétertől akár 100 centiméterig is terjedhet. Keletkezésük még napjainkban is vitatott.
A legelfogadottabb nézet szerint a homok leülepedése során belekerültek olyan karbonátos „magok” – itt például kagylóhéjak –, amelyek a kötőanyagot biztosították. Ezek kioldódtak, majd a homogén kőzettestben gömbszimmetrikusan, minden irányban azonos távolságra szétterjedtek, összecementálva a homokkőszemcséket.
A gömbkövek ma eredeti helyzetüktől akár több száz méterre is megtalálhatók a patakmederben, ami jól jellemzi a hirtelen lezúduló csapadékvizek energiáját, mivel egy 1 méteres kőgolyó tömege meghaladhatja az 1 tonnát is.
