A Salgótarján feletti Medves bazaltfennsíkján sehol sem találhatóak meg az egykori kráterek, azok már mind lepusztultak. A Medves Magosa azonban formája alapján távolabbról akár egy kráternek is tűnhet, de salakból, összesült vulkáni bombákból és lávafoszlányokból felépülő salakkúpjának csúcsán csak egy enyhe besüppedés észlelhető.

A francia utazó – aki elsőként írt a terület geológiájáról – Beudant is meg volt győződve arról, hogy a hegy tetején majd belenéz a kráterbe. Már ő is helyesen következtetett 1818-ban a kráter közelségére, de azt mégsem láthatta meg. A lepusztító erőknek kevéssé ellenálló kőzetekből felépült egykori kráternek már csak a maradványai találhatóak meg.

Felmerülhet a kérdés, hogy kiemelkedésként akkor miként maradhatott fenn. A Karancs-Medves és a Cseres-hegységek területét bemutató monográfia azt írja: egykor a legnagyobb tömegű és valószínűleg a legmagasabb kitörési központ lehetett. Az izzó magmát a felszínre szállító magmacsatornát egyébként a szénbányászat fel is tárta a Medves Magosa környékén.

A Medves tűzhányójából egykor két hatalmas lávafolyás ömlött a felszínre, a vizsgálatok szerint 2,6 és 2,3 millió évvel ezelőtt. Ezen lávatakarókat jól feltárják a Macskalyuki-bányák, ahová Sátorosbányáról vagy Somoskőről megközelíthető tanösvény is vezet.

 

Kiemelt fotó: Medves-Magosa környéke (karancs-medves.info fotó: Micsuda András)