A Karancs-Medves térségének hegyvonulata meglepetésekkel teli barlangrendszerrel és tanösvényekkel várja a látogatókat. Szilvás-kő érdekességeit Rónabányáról indulva fedezhetjük fel.
A közigazgatásilag Salgótarjánhoz tartozó Rónabányát délkeletről szegélyező, 626 méter magas hegyvonulat a Salgó hasadékvulkánjához hasonló bazaltos vulkáni működés során keletkezett. A Szilvás- és a Bagókő bazaltkitörésének kora azonban 3,8-2,2 millió évre tehető, szemben a Salgó 5,3 millió éves korával. Belső szerkezetükre inkább az elágazó, több, kisebb kitörési centrummal rendelkező vulkáni felépítmény a jellemző, semmint az összefüggő hasadékvulkáni jelleg.
A többfázisú kitöréseket a területen és annak bányaudvaraiban a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság és a Novohrad – Nógrád Geopark által itt kialakított tanösvények mutatják be részletesen és közérthetően három nyelven is: magyarul, szlovákul és angolul. A puhább vulkáni törmelékes kőzet későbbi lepusztulása eredményeként a mai hegygerincet alkotó, kemény vulkáni csatornakitöltés jellegzetesen oszlopos elválású bazaltja maradt vissza. Az öt- és hatszög keresztmetszetű, karcsú bazaltoszlopok jól tanulmányozhatók a Bagó-kő bazaltbányájában.
A kis szilíciumtartalmú, hígan folyó bazaltlávák jellemző sajátossága az oszlopos elválás. Az oszlopok a lehűlés során fellépő zsugorodási feszültségek hatására alakulnak ki, amelyek olyan óriási erővel feszítik a kőzetet, hogy abban a felszínre, mint hűtési felületre, merőlegesen hasadások, repedések keletkeznek. Az egymással párhuzamosan futó repedések által közrefogott oszlopok legtöbbször öt- vagy hatszög keresztmetszetűek, gyakran teljesen szabályosak. A jelenség típusos előfordulásait láthatjuk például a Szilvás-kő keleti oldalán, egy felhagyott kőfejtőben, ahol a 20 méter magas, kicsit dőlt oszlopok különleges látványt nyújtanak. A hegy északnyugati oldalának kőfejtőjében az oszloposságnak egy ritka példájával találkozhatunk: a függőleges oszlopokon, hozzájuk szervesen kapcsolódva vízszintes oszlopok alakultak ki.
Fagyos lehelet
Kialakulásukat tekintve különlegesek a Szilvás-kő barlangszerű járatai. A tetőszintbe mélyedő széles hasadékok úgy keletkeztek, hogy a bazalt alól kitermelték az idősebb, miocén kori szénrétegeket, majd a felhagyott bányajáratok beomlásával a felszínig nyíló repedések jöttek létre. A barlangászok már több mint tíz járatot tártak fel ebből a – szakemberek által konzekvenciabarlangnak nevezett – ritka barlangtípusból, mintegy 200 méter összhosszúságban.
A tetőről érdemes lemenni a hegy gyomrába. Láthatjuk a vulkáni működés első szakaszában kiszórt, rétegzett hamut a vulkáni bombákkal és lávafoszlányokkal együtt. Ha figyelmesebben megnézzük őket, olyan bombákat is felfedezhetünk, amelyek becsapódásukkor meghajlították a befogadó kőzet rétegzettségét. Találhatunk sárgás színű üledékeket és fehéres riolittufát is. Ezeket könnyen felismerhetjük a környezetüktől elütő színükről.
A terület belső, korlátokkal elzárt része csak engedéllyel vagy vezetővel látogatható. A szűk és egyre mélyülő hasadékban különleges mikroklíma alakult ki. A mindkét végén zárt hasadék úgy működik, mint a jégbarlang. A nehezebb hideg levegő megül benne és azt zártságánál fogva sem a légáramlatok, sem a meleg levegő nem tudják kiszorítani onnan. Így előfordul, hogy nyáron is hó, helyesebben firn található a hasadék alján.
Merre is van észak?
Ha tájolónkat a hasadék északkeleti végén, szorosan a tufafal előtt elhúzzuk, meglepő dolgot tapasztalunk. A műszer mintha megbolondulna, hirtelen összevissza mutatja az északi irányt. Magyarázata egyszerű: a piroklasztitban a rendesnél nagyobb mennyiségű magnetit található, ez pedig kitéríti a helyes irányból az érzékeny tűt.