A szénbányászat 19-20. századi technológiáját bemutató salgótarjáni kiállítóhely Magyarország első, Európa második természetes földalatti szénbányászati múzeuma. 1965-ben nyitotta meg kapuit, földalatti részét a József lejtős akna épen maradt, 280 méter hosszú vágatrendszerében alakították ki.
A Bányamúzeum, mint a nógrádi szénmedence múltját és műszaki emlékeit, a szénbányászat 19-20. századi technológiáját gyűjtő, őrző és bemutató intézmény, a város szívében található József lejtős akna eredeti, épségben lévő vágatrendszerében alakult ki. Ez egyike volt a legdrágább, vízveszélyes üzemeknek, ám szenének jó minősége indokolta üzemben tartását. Végtelenkötelű szállítás húzta ki a szénnel rakott csilléket felszíni keskenynyomtávú iparvasút szintjére. Fennállásának 14 éve alatt 776 ezer tonna szenet termelt.
Az 1951-es felhagyás után a még épségben megmaradt felsőbb szinti vágatok a központi bányamentő állomás gyakorló tárnájaként működtek, fenntartott és szellőztetett bányatérségként. Erre a korszakra a bányamentők egykori „edzőtermével” emlékeznek a földalatti kiállítótér egyik szekciójában. Az 1962-től meginduló munkálatok során a vágatok egy részét múzeumi bemutatás céljára alakították át olyan formában, hogy megőrizzék annak bánya jellegét. Kapuit 1965. április 30-án nyitották meg, mint hazánk első földalatti bányászati múzeumát. 1980-ban ipari műemlékké nyilvánítottak.
A salgótarjáni múzeum látogatójaként bányatérségekben járunk, láthatjuk a vágathajtást, nyomon követhetjük a fejtési-jövesztési munkát, a csákánnyal való jövesztést, a fúró-robbantó, majd a fejtőkalapácsos munkán keresztül a maróhengeres frontfejtésig. Ugyancsak megtekinthetjük a rakodó és szállító munka változatainak fejlődését. A József-lejtős akna bejárata előtt a bányamunka során munkájuknak áldozatul esett 827 név szerint ismert bányász emlékműve fogadja a látogatókat. Ugyancsak a parkban áll id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész 1952-ben készült Vájár szobra. A bányabejárat melletti „Klopacska” (lármafa) messze hangzó hangjával évtizedeken át jelezte a földalatti munka kezdetét és végét, a hirtelen támadt bányavészt. A mellette álló harangláb a székvölgyi Lajos tárói telepről került a múzeum udvarára. A kis harang a 19. század végétől jelezte a munkaidőt, a bányabeli baleseteket és ez volt a szerencsétlenül járt bányászok lélekharangja is.
A földfelszíni kiállítótérben a nógrádi bányászathoz kapcsolódó tárlat tekinthető meg, mely több termen keresztül kalauzolja ennek az igen nehéz és veszélyes fizikai munkának a világába az érdeklődőket. A múzeum udvarán bányagépek, vasúti szerelvények tekinthetőek meg.
Látogatás
A Dornyay Béla Múzeum Bányászati Kiállítóhelye hétfőnként zárva tart. Szezonban (április 1. – szeptember 30.) 9 és 15 óra között, szezonon kívül (október 1. – március 31.) 10 és 14 óra között látogatható. A felnőtt jegy 1800 forintba, a diák és a nyugdíjas jegyek 1100 forintba kerülnek. 70 év fölöttieknek, 6 év alattiaknak, pedagógusoknak, fogyatékkal élőnek és kísérőiknek ingyenes a belépés.
