1936-ban a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. egy fúróberendezést állított fel Kisterenye Chorin-telepi részétől északra, a Tarján-patak melletti tisztáson. A kutatás célja nem a széntelepek feltárása, hanem a Kisterenye-környéki barnaszénre tervezett elektromos erőmű vízellátása volt.
A környéket nagyon jól ismerő geológusok nagy izgalommal várták az eredményt. Átharántolva a Tarján-patak völgyét kitöltő jégkorszaki kavicsrétegeket, majd a miocén korú (15-20 millió éves) tengeri keletkezésű vízzáró, agyagos, azt követően a homokból felépülő üledékeket, a széntelepeket tartalmazó képződményekbe értek. Már itt – mintegy 100méter mélységből – kis mennyiségű, kifolyó vizet kaptak. Továbbhaladva, meglepő módon az általában vizet nem tartalmazó, 20 millió éve működött vulkáni tevékenység eredményeként létrejött riolittufa, illetve az abba betelepülő homok is adott kifolyó vizet. Ez alatt úgynevezett “fekű kavics”-ot harántoltak, ami 20-21 millió éves ősfolyó üledéke. Kavicsos összetételénél fogva ez szolgáltatta eddig a legnagyobb vízhozamot.
Már 275 méter mélységben tartottak, amikor elérték azt a 25-30 millió éves, tengeri keletkezésű, nagy vastagságú homokkőréteget, amiből nagyobb vízmennyiségre számítottak. A fúrást 374,6 méter mélységben állították le. Bár a szivattyúzással kitermelhető víz elegendő lett volna az erőmű ellátásához, de a magas oldott anyagtartalma a felhasználást lehetetlenné tette. Vitális Sándor a vízkémiai elemzéseket áttanulmányozva felismerte, hogy ez egy kitűnő összetételű alkalikus (magas nátrium tartalmú) ásványvíz.
A környékbeliek mind gyakrabban jártak az üdítő hatású és kellemes ízű kifolyó vízhez, de a terület tulajdonosa Solymossy báró és a Kőszénbánya Rt. nem tudtak megegyezni a felhasználást illetően, így a fúrásból visszaszedték a csöveket, aminek hatására a kút megszűnt.
Ezt követően 1937-ben a Kőszénbánya Rt. már kimondottan az ásványvíz feltárását megcélozva mélyítette le, saját területén, a Chorin-telep élelemraktára előtt a következő fúrását. Ezt már csak 262 méterig fúrták le, mivel a széntelepes összletből és a fekü kavicsból, az előző fúráshoz teljesen hasonló összetételű, percenként 15-20 liter kifolyó vizet kaptak.
A kifolyást az idős alaphegység átalakulásából felszabaduló széndioxid biztosítja, de ez egyben a kútban elhelyezett vascső oldódását – korrodálódását is okozza. Ennek az utóbbinak a hatása párosul a cső falára kiváló ásványi sók keresztmetszet szűkítő folyamatával, vagyis óhatatlanul bekövetkezik a vízhozam csökkenése.
A sokak által kedvelt csevice (karancs-medves.info fotó: Kéri István)
Az egyre kisebb vízhozam miatt 1952-ben Bartkó Lajos, a Nógrádi Szénbányák akkori főgeológusa javaslatot tett a Solymossy-féle kút „újraélesztésére” egy közvetlen mellé lemélyített fúrással. Ezt 1954-ben fejezték be 371,2 méter talpmélységnél. Ez szolgáltatja már több mint 60 éve a sokak által közkedvelt, jótékony hatású ásványvizet.
A kútnál várakozó emberek között gyorsan felismerhetőek azok, akik rendszeresen ide járnak vízért. Az edényük belső falát sötét – vöröses barnás bevonat színezi el. Ez a vashidroxidtól származik: a felszínre kerülő víz reakcióba lép a levegő oxigénjével, aminek hatására az oldott vas-hidrogénkarbonát vashidroxiddá alakul és pelyhes formában kiválik
Mit tudunk a víz jótékony hatásáról?
Egyrészt a hosszú évek során idejáró emberek tapasztalatai bizonyítják ezt, hiszen azért járnak ide, függetlenül attól, hogy hitbeli (placebó), vagy tényleges egészségmegőrző hatásról van-e szó. Másrészt hasonló összetételű, nátrium-hidrogénkarbonátos vizek (bükkszéki Salvus, parádi Csevice, szegedi Anna) orvosi ellenőrzés mellett igazolták alkalmazhatóságukat. A legelterjedtebb felhasználása az ivókúra. Hatása savkötő képességében nyilvánul meg. Étkezés előtti, több részletben történő fogyasztását javasolják savtúltengéssel járó gyomorbetegségek esetén. A vizeletkiválasztó rendszerben a húgysavas sók oldása szempontjából előnyös, a karbonát- és foszfát kövek kiválásának lehetősége esetén pedig hátrányos. Az előbbiekből látható, hogy a felhasználás azért nem mindig ajánlott, így rendszeres ivókúra előtt feltétlenül kérjük ki szakorvos véleményét.
A kutat Kisterenye északi határában, a 21-es főútról kelet felé lekanyarodva érhetjük el. A lekanyarodás után 100 méterrel már feltűnik bal kézre a kút feletti faszerkezet, ahová egy balra kanyarodással juthatunk el. A kútról és történetéről bővebben Bátonyterenye honlapján lehet olvasni, Prakfalvi Péter geológus-mérnök jóvoltából. A kútnál nappali időszakokban sorban állásra is számítani lehet.
