Mintegy 90 évvel ezelőtt Salgótarján városa nagyot álmodott: új plébániát, egy új közösséget és egy új templomot kívántak létesíteni a város északi részén. Bár a gondolat már 1927-ben megfogalmazódott, végül hosszas előkészület után egy maroknyi kis ferences közösség születhetett meg a városban 1932 nyarán. Ekkor költözött ide három ferences szerzetes Szentkútról, hogy segítsenek a plébániaalapítás és a templomépítés menetében.

Először elkészült a rendházuk, aztán pedig a templom, amelyet Zadravetz István ferences tábori püspök szentelt fel 1936. május 17-én, vasárnap délelőtt. A templom a salgótarjáni Szontagh Pál tervei alapján épült, aki több építkezést és átépítést is tervezett az 1930-as években a Rimamurányi vállalat (vagyis az acélgyár, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt.) számára. A munkások védőszentjéről elnevezett Szent József plébániatemplom terveit ingyen, felajánlásból készítette el.

A salgótarjáni Szent József plébániatemplom (karancs-medves.info fotó: Kéri István)

A salgótarjáni Szent József plébániatemplom (karancs-medves.info fotó: Kéri István)

A templom és a hozzá kapcsolódó rendház hosszanti telken áll, különböző felületi megmunkálású kőlapokkal burkolva. A templom nagyméretű, háromhajós épület, poligonális szentéllyel, bejárati előépítménnyel és a mellékhajókat bővítő két-két kápolnával. A szentély északnyugati oldala mellett négyzetes alaprajzú, fent nyolcszögletű, hangnyílásos szinttel lezárt harangtoronnyal, a főhajó falain és a torony sarkain támpillérekkel. Nyeregtetős, a poligonális alaprajzú épületrészek fölött lekontyolva. Síkmennyezetes, a bejárati előtér fölött karzat található.

A falképek az 1960-as évekből, berendezése az 1930-as évek végéről származik. A szentély mögé épült a megközelítőleg U alaprajzú, kétemeletes rendház, délkeleti homlokzatán egy alacsonyabb, félkörívesen záródó alaprajzú épületrésszel. A templom orgonája a megye második legnagyobb hangszere, melynek építője a pécsi Angster József és Fia Orgona és Harmóniumgyár Rt. volt. Jelenleg a templomnak négy harangja van: három elektromosan, a kis harang pedig kötéllel működtethető. A harangokat Szlezák László aranykoszorús harangöntő mester készítette 1935-ben.

1950-ben innen is elhurcoltak szerzeteseket

1948-ban a katolikus egyház híveinek száma 6 585 928 fő volt, az egyház 7522 hitbuzgalmi szervezetet tartott fenn 702 584 fő részvételével. Ez óriási erőt jelentett abban az időben főleg vidéken. Ezt kívánták „megtörni”, beleértve a szerzetesek erejét és hitbuzgalmát is. 1948. december 26-án Mindszentyt letartóztatták, 1949. február 8-án életfogytiglani börtönre ítélték, koncepciós perrel eltávolították a magyar egyház éléről az új hatalom legkeményebb ellenfelét. Ezt követően egyre nyíltabb támadás indult a szerzetesrendek ellen is.

A rendek feloszlatását két lépcsőben hajtották végre. Először kitelepítésekre került sor, saját rendházukból elhurcolták őket és az ország egy másik rendházba lettek elszállítva, oda lettek internálva. A kitelepítési indok: közbiztonsági és közrendészeti okokra való hivatkozás. A második lépésben pedig négy rend részleges meghagyása mellett feloszlatták a szerzetesrendeket.

A salgótarjáni Szent József plébániatemplom (karancs-medves.info fotó: Kéri István)

A salgótarjáni Szent József plébániatemplom (karancs-medves.info fotó: Kéri István)

A kitelepítéseket több fokozatban hajtották végre, az első elhurcolások 1950. június 9-éről 10-re virradó éjjel történtek. Aztán az augusztus 1-re virradó éjszaka az északi és keleti határvárosokból telepítették ki a szerzeteseket. Arra hivatkoztak, hogy a baráti államok tiltakoztak amiatt, hogy a határ mentén megbízhatatlan szerzetesek élnek. 661 főt telepítettek át 4 nagy rendházba, melyek közül az egyik jászberényi volt. Ide telepítették a ferenceseket Nógrádból is. Szécsényből P. Kiefel Szilvér házfőnököt, P. Martinov Fortunát, P. Iglói Ignác hitoktatót, P. Szabó Lipót novícius magisztert, továbbá néhány fogadalmas testvért, 5 novíciust: Kádasi Lőrincet, Tölgyesi Menyhértet, Kalniács Andrást, Bicskei Aport és Posta Benjamint. Mátraverebélyből: P. Tamás Krizant, Fr. Varga Adjuszt, Fr. Sándor Szalvator, Salgótarjánból pedig P. Kóczián Attila, P. Buczkó Atanáz, P. Fűtő Gergely, Fr. Tarjányi Berard ferencesek érkeztek.

A nehezedő nyomás következtében 1950. augusztus 30-án kénytelen volt aláírni a püspöki kar az ún. állam és egyház között “egyezményt”. A szerzetesrendekre vonatkozóan a megállapodás csupán csak annyit tartalmazott, mely szerint a kormány hozzájárul 8 egyházi iskola (6 fiú és két leány) visszaadásához és engedélyezi a tanítás ellátásához szükséges szerzetesrendek működését, a feladat ellátására szükséges létszámmal. Két bencés (Pannonhalma, Győr), két piarista (Budapest, Kecskemét), két ferences (Esztergom, Szentendre) és két iskolanővérek által fenntartott (Budapest, Debrecen) középiskola kezdte meg működését 1950 őszén. 1950. szeptember 7-én megjelent az Elnöki Tanács rendelete, mely az említett négy rend kivételével megvonta a szerzetesrendek működési engedélyét Magyarországon.

 

Kiemelt fotó: A salgótarjáni Szent József plébániatemplom (karancs-medves.info fotó: Kéri István)