A több száz éve felszínen lévő riolittufa felületét a szél, a napsugárzás, a fagy, de leginkább a víz formálja. Laza szerkezetű anyagából a rajta lerohanó víz kisebb-nagyobb szemcséket ragad ki és így gyorsan belemaródik abba, létrehozva a jellegzetes szabdalt, kopár tájképet.
A jellegzetes fehér színéről könnyen felismerhető riolittufa a környéken több száz négyzetkilométeren található meg. Általában nem egy központi-, hanem egy hasadékvulkánhoz kapcsoljuk keletkezését. Mintegy 20 millió évvel ezelőtt, a hosszan elnyúló repedés felett, sorozatos robbanások következtében óriási mennyiségű vulkáni törmelék nyomult a magasba, sűrű kitörési felhő formájában. A tolóerő megszűntével a levegőben gomolygó anyag a földre zuhant és lavinaként zúdult végig a területen, létrehozva a több tíz méter vastagságú tufaleplet. Később ezt mocsári és tengeri üledékek (széntelepek) fedték be. A terület fokozatos kiemelkedésével a riolittufa ismét felszínre került és az általában laza szerkezetű anyagot különleges látványú eróziós árkok szabdalták fel. Hasonló megjelenésű területeket láthatunk a közeli Rákóczibányán is.
Túrázó a kazári riolittufánál (karancs-medves.info fotó: Drexler Szilárd)
A riolittufa szinte teljes egészében porszerű anyagból áll, de ezen kívül még szabad szemmel is felismerhető ásványokat is tartalmaz. Különlegessége még, hogy kisméretű barlangok is találhatók benne, annak ellenére, hogy nem tartozik az üregesedésre hajlamos kőzetek közé – tudhatjuk meg a Novohrad – Nógrád Geopark által itt kialakított tanösvény információs táblájáról.
Látogatás
A Kazár településről induló, a holdbéli tájat is felfűző tanösvény bejárása izgalmasnak ígérkező felfedezésekre és látványos helyszínek megtapasztalására ad lehetőséget. Megismerhetjük a pusztító lavinaként végigszáguldó vulkáni törmelék keletkezését, majd ennek a kőzetnek a közel 20 millió évvel később kialakult, formai elemekben igen gazdag pusztulási felszínét, valamint az ehhez hasonló ún. „badlandak” környékbeli megjelenését.
Annak ellenére, hogy nem karsztos területen vagyunk, még egy barlangot is tanulmányozhatunk. Láthatunk „csevice”, azaz szénsavas vizű forrást, és a lösz erőteljesen barázdált alakját is egykori talajzónával, valamint egy olyan földtani feltárást, ahol cápafogak és kagylók lenyomatai jelzik a széntelepek feletti tengeri üledékek keletkezését. Bár felszíni hatásait nem érzékeljük, de az ösvényünk több helyen halad alábányászott terület felett.
