Nemrégiben hivatalosan is megjelentek az első országos fehérhátú fakopáncs felmérés eredményei – számolt be a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).
Mint írták, az MME Harkályvédelmi Szakosztályának fontos munkája volt egy országos program megszervezése 2021 és 2022 folyamán, mely a fehérhátú fakopáncs állományainak felmérését célozta. Ennek eredményei immár egy tudományos cikk formájában is elérhetők, mely az Ornis Hungarica folyóiratban jelent meg.
Az egyesület kifejtette: a fehérhátú fakopáncs úgynevezett „esernyőfaj”, melynek védelme közvetetten más állat- és növényfajok, sőt egész ökológiai rendszerek védelméhez is hozzájárul. Az MME szerint napjainkban az erdőgazdálkodás intenzitása komoly negatív hatást gyakorol a magyar erdőkre, melyekben nem csak a biológiai sokféleség csökken, de az erdő úgynevezett ökoszisztéma szolgáltatásai, így például a talajvédelem, a levegővédelem, vagy a vízmegtartás sem tudnak megfelelően működni. Az egyesület abban bízik, ha fokozottabb figyelmet kap a fehérhátú fakopáncs, akkor az erdők általános képe is pozitív irányba változhat.
A felmérés során 30 önkéntes segítségével összesen 102 darab, úgynevezett UTM négyzeten végeztek teljes bejárást hazánk különböző tájain, melyek egyenként bő 6 négyzetkilométernyi területet fednek le. Többek között a Karancs-Medves, a Börzsöny, a Mátra és a Bükk erdeiben is vizsgálódtak, majd azt is áttekintették, 2010 óta hol fordul elő a faj.
Mindezek alapján a teljes magyarországi állományt 480 és 800 pár közé becsülték. Ismertetésük szerint ez némileg nagyobb az eddigi becsléseknél, ez azonban vélhetőleg nem a faj terjedésének köszönhető, hanem a felmérői aktivitás növekedésével magyarázható. A tanulmányból kiderül: a Dunántúlon már csak viszonylag kicsi állományok élnek, ezzel szemben az Északi-középhegység területén még jelentős, egyelőre stabilnak tekinthető állományok találhatóak.
Az ingyenesen elérhető tudományos cikkből az is kiderül: a Karancs-Medves térségében kilenc olyan, 2,5×2,5 kilométeres UTM négyzetet találtak, ahol 2010 óta megfigyelték a fajt. A mostani felmérés során öt UTM négyzetet vizsgáltak meg, melyeken tíz élőhelyet találtak. A szakemberek bő 5 és félezer hektárra becsülték a fehérhátú fakopáncsok számára alkalmas életteret a Karancs-Medves vidékén, míg a költőpárok számát 14 és 16 közé teszik.
A régiók közül itt a legalacsonyabb a száz hektárra jutó párok száma, melyben a kutatók szerint több tényező is közrejátszik. Az erdőben több részen is nagy nyitott területek találhatóak, ráadásul az egész térség területe kicsi, ezért a fakopáncsok számára alkalmas életterület is elenyészőbb, ezek pedig még inkább hajlamosak a romlásra vagy a teljes pusztulásra. Mindezen tényezők miatt a faj itteni élettere kifejezetten érzékeny az emberi beavatkozásra – írták.