Az ország lakossága előtt széles körben talán 2016-ban lett közismert Istenmezeje településének neve, mikor az Origo hírportálon az olvasók a legszebb nevű falunak választották. A gyakorlott túrázók, helyi értékeket gyakran felkeresők előtt azonban egészen biztos, hogy nem ismeretlen a név, hiszen a településen keresztül halad a Kohász Kék turistajelzés is, nem messze a Noé szőlője elnevezésű sziklaformációtól.
Istenmezeje a Felső-Tarnai-dombság kistájának egyik igen hosszan elnyúló települése, nevét – Istenmezey alakban – 1311-ben említi az első okleveles forrás. Pétervására felől a faluba érkezve hamar szembe találjuk magunkat a temetővel körülvett, klasszicista stílusban épített, 1854-ben felszentelt római katolikus templommal. Bejáratánál Hösz János szobrász 1770-es évekből származó gyömülcskosaras kőfaragványai láthatók. Ezek vélhetően a már említett Noé szőlője lábánál egykoron állt Szent László templomból kerülhettek ide, melynek oltárát a sziklába vájták.
A faluszerkezet legrégebbi részei két tengely mellé rendeződtek: az egyik a Tarna-folyó, a másik a Pétervására felől Zabar felé vezető országút. Utóbbi két oldalán található utcát nevezték régen Falunak, amelyet a községháza Felvégre és Alvégre osztott. A templom szinte a régi Falun kívül, annak déli végén helyezkedik el a temetővel együtt, de már az említett sziklatemplom sem esett a belterületre, hanem inkább attól kissé északra. Századunkban – így először 1920, majd 1945 után – Istenmezeje északon és délen, az országút mentén terjeszkedett (Újsor, Szárazág), közigazgatásilag a nógrádi megyehatáron fekvő Szederkénypuszta is része.
Noé szőlője, avagy a Vállóskő
Istenmezeje érdekes látnivalója a Noé szőlője, avagy a Vállóskő. Hogy miért? A település honlapjának leírása és a helyszínen található ismertetőtábla történetének középpontjában is egy Noé nevű, fukar és gonosz szőlőbirtokos található, akit egy helyi asszony elátkozott, így vált kővé a szőlője. A sziklafalon párhuzamosan felfelé futó gerincek a monda szerint a kővé vált szőlőtőkék maradványai.
A tudomány oldaláról szemlélve a helyszínt glaukonitos homokkövet látunk. A monda megkövesedett szőlőtőkéi valójában még a kőzetképződés időszakára, millió évekkel ezelőttre repítenek bennünket vissza. A tektonikai síkok mentén ugyanis a kovás homokkő felhasadozott, megkeményedett és erősebben cementálódott. Ennek eredményeképpen pedig jobban ellenáll a természeti erőknek mint a síkok közötti szekciók, így láthatjuk jelenleg az átlagosan 50-80 centiméter széles és majdnem ugyanilyen magas, párhuzamosan futó, több esetben akár 40 méteren át is követhető, szinte párhuzamosan bordákat.
Kohászok Útja
A településen halad keresztül a Kohász Kék turistajelzés. Az Országos Kéktúra, vagy az Országos Kék Kör különböző szakaszai közismertek, de sokan még nem is hallották, hogy a diósgyőri, ózdi, borsodnádasdi és salgótarjáni ipari munkások szintén rácsatlakoztak a turistamozgalmakra, még a ’60-as években. Az általuk felfestett kék sáv több mint 130 kilométer hosszan kanyarog Diósgyőr és Salgótarján között a Bükk, a Heves-borsodi-dombság és a Karancs-Medves tájegységein keresztül. Ahogyan az említett települések nehézipara, úgy a Kohász Kék ismertsége is kezd a múltba veszni, bár a Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesület és az Ózdi Művelődési Intézmények Természetbarát Köre a mai napig aktívan ápolja a Kohász Kék útvonalát és eszmeiségét, ahogyan 2020-ban lelkes civilek is arra vállalkoztak, hogy felpezsdítsék az érdeklődést az útvonal iránt.
