Az országhatár által kettészelt Medves-fennsík Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű bazaltfennsíkja. A bazalttakaró 520-570 méteres tengerszint feletti magasságban, éppen csak hullámzik, így néhány pontján egyenesen alföldi tájkép tárul elénk. Északi része az országhatáron túlnyúlva a szlovákiai Abroncsospusztánál ér véget, délen a Szilvás-kő csúcsai határolják. Legmagasabb pontja 671 méterrel a tengerszint felett a Medves Magosa – már szlovák területen. A fennsík teljes kiterjedése 12,8 négyzetkilométer, ebből 7,8 négyzetkilométer esik Magyarország területére.
A név eredetével kapcsolatban megoszlanak a vélemények, de az egyik verzió szerint a “medvés” jelzőből fakad a mai Medves elnevezés. Hogy egykoron volt-e itt annyi medve, ami ezt alátámasztaná azt nem tudni, de az biztosra vehető, hogy a Medves-fennsík is része annak a barnamedve-territóriumnak, mely az Észak-nógrádi területeket is felöleli. A medvék északról, Szlovákia felől húzódnak egyre lefelé, így váltak az életterük részévé az utóbbi években ezek a területek is. Előfordul, hogy a természetvédelmi szakemberek hónapokig nem találnak az állat(ok) jelenlétére utaló nyomokat és bár a velük való találkozásra idáig nem sok bizonyítható precedens volt, évről-évre megjelenik egy-egy bulvárcikk arról, hogy “megmordult” a bokor a futók vagy turisták mellett. Minden esetre a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság az elővigyázatosság jegyében összefoglalta a medvékkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat és a terepen való viselkedés szabályait, mivel az állatok (jellemzően időszakos) jelenléte az előzőektől függetlenül mára szinte tényként kezelhető. Nem elképzelhetetlen, hogy egy-egy ilyen figyelemfelhívó plakáttal a Medvesre indulva is találkozunk majd.
(Fotó: Drexler Szilárd)
Nem volt mindig ilyen asztallap-szerű ez a vidék. A lábunk alatt lévő vulkáni takaró vastagsága 11 és 107 méter között változik, mely jól mutatja, hogy a földtörténeti múltban mennyire meredek hegyoldalakkal, hirtelen mélyülő hasadékokkal szabdalt lehetett a táj. Prakfalvi Péter, a Novohrad-Nógrád Geopark geológusa ide vezetett túráin rendre ráirányítja a figyelmet a Medves-Magosára is. Itt járva érdemes nekünk is egy pillantást vetnünk rá és elképzelnünk a klasszikus tűzhányóformát, melynek talán hegylábi ívet láthatjuk még ma is – legalábbis egyes feltételezések szerint.
A területet azonban most rétek, legelők és ligetes erdők is tarkítják. Több éghajlati zónára jellemző növényzet figyelhető meg a fennsíkon, melynek madárvilága is különösen gazdagnak tekinthető. Ha egykori volumenével már össze nem hasonlítható, de él még az állattartás hagyománya is a fennsíkon, illetve annak peremén. A haszonállatok mellett jó eséllyel láthatunk utunk során őzeket, szarvasokat, rókákat, ahhoz viszont már kivételesen szerencsésnek kell lennünk, hogy az igen rejtőzködő életmódot folytató hiúzok egy-egy példányát megpillanthassuk.
(karancs-medves.info fotó: Kéri István)
A fennsíkot járva jusson eszünkbe, hogy a lábunk alatt van ahol a szén elérése érdekében vájt tárók találhatóak, míg a terület peremén megannyi külszíni kőbánya található. A medvesi bányászmúlt előtt tisztelegve a Rónafaluért Baráti Társaság néhány évvel ezelőtt emlékoszlopokat állított a fontosabb helyszíneken, így a salgóbányai fogaskerekű felső szakaszán, a Zagyva-forrásának környékén (A Zagyva forrásvidéke), vagy a fennsík fenyőrengetegében, ahol az István-táró több mint 600 méter hosszú vágatának szellőzőműtárgya található.
Látogatás
A terület szabadon látogatható, azonban fontos tudnunk, hogy a fennsík a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet része. Ha a fennsíkról keleti irányban ereszkedünk le, különösen érdemes odafigyelnünk, hiszen a Gortva-völgy fokozottan védett területére már tilos a belépés. Használjuk a turistajelzéseket, melyek teljesen behálózzák a fennsíkot – úgy a gyalogosok, mint a hegyikerékpárosok megtalálhatják az igényeiknek leginkább megfelelő útvonalakat. Salgóbányáról és Rónafaluról indulva már néhány száz méternyi gyaloglást követően a fennsíkon találhatjuk magunkat, Somoskőből vagy Rónabányáról ettől némileg hosszabb útvonalon kapaszkodhatunk fel a bazaltplatóra.
(Fotó: Drexler Szilárd)
Tömegközlekedést használva Salgóbányára és Somoskőre a városból ide tartó helyi járatokkal, Rónafalura és Rónabányára a Cered-Zabar-Szilaspogony(-Istenmezeje) felé tartó helyközi autóbuszjáratokkal tudunk feljutni. Autóval érkezve megfelelő parkolóhelyet biztosíthat Salgóbányán a Medves Hotel külső parkolója, Somoskőben a buszforduló, Rónafalun a díszkút környéke, vagy Rónabányán az egykori kocsma előtti parkot övező utcarészek. A lehetőségek igen széles skálán mozognak: a fennsík pereméről indulva 2-4 kilométeres köröktől egészen akár a 15-20 kilométeres barangolásig tudunk sétát tenni.
