Ajnácskő büszkesége a falu közepén ágaskodó sziklaszirt. Mintha egyenesen a földből tolta volna fel valami titokzatos vulkáni erő, hogy legyen mit csodálniuk a környező falvak népeinek, ha Ajnácskőre látogatnak. Csodálják is, Sőreg kivételével, mert az a bizonyos vulkáni erő – megsajnálva őket – oda is tolt egy ugyanolyan sziklaszirtet.
Ajnácskő, kiváló földrajztudósunk, Hunfalvy János szerint ott található, „hol a történelem a mesével összefolyik”. Tény, hogy a hatalmas szikla vonzott mindenkit, aki az emberiség története folyamán idevetődött. Ezt részben a régészeti leletek is bizonyítják: találtak itt marokkövet már a középső kőkorból is. A magyarok azonban csak később foglalták el ezt a kietlen, mocsaras térséget, előnybe helyezve a termékenyebb Sajó és Balog völgyét.
Az egykor mozgalmas napokat megélt várból mára már csak néhány kőfal, kőbe vájt lépcső és egy ablaknyílással ellátott pinceféleség maradt fenn. Néma tanúiként egy letűnt kornak, mely egyszer kegyetlen és elviselhetetlen volt, másszor boldog és dicsőséges. Csak a bazaltszikla állta a történelem szeszélyét, sokszor jócskán megtizedelve. Ennek ellenére maradt még rajta mit megcsodálni és tanulni a természet nyitott tankönyvéből.
Túrázók Ajnácskőn (karancs-medves.info fotó: Kéri István)
Nagy geológusunk, Szabó József már 1860 szeptemberében észrevette, hogy „ez egy hirtelen feltolódott bazaltoszlop, melyet szintén apoka és alantabb lösz vesz körül. Kőzete inkább bazaltbreccsa, melyben zárvány gyanánt ökölnyi nagyságú apokadarabok is fordulnak elő.” 1904-ben Koch Antal budapesti egyetemi tanár – aki diákjaival látogatta meg a Várhegyet – már részletesen írta le azt. Koch észrevette, hogy a bazaltbreccsába fiatalabb bazaltláva nyomult bele, áttörni azt nem tudta, de enyhén felemelte.
Jugovics Lajos, a Magyar Királyi Földtani Intézet geológusa Ajnácskőről azt írta 1944-ben megjelent munkájában, hogy „az egész gömöri bazaltterületnek egyik legformásabb, egyben legkisebb bazaltkúpja. (…) Ez a dugószerűen kiemelkedő sziklatömeg valóságban nem egyéb, mint az egykori vulkáni krátert kitöltő és abban megmerevedett kőzetmaradék. (…) A megmerevedett, illetve már kialakult tufatömegbe utólag láva nyomult és abban vékonyabb-vastagabb bazaltteléreket alkot. Négy nagyobb, átlagban 1 méter vastag bazalttelért lehet elkülöníteni, melyek a tufasziklát vertikálisan járják át és annak a csúcsa felé fokozatosan elvékonyodnak, majd megszűnnek. Ezenkívül sok kisebb, vékonyabb lávás és lávabreccsás szövetű bazalttelér járja át a tufatömeget”. Ezzel lényegében mindent elmondott az ajnácskői Várhegyről.
Az ajnácskői Várhegy fennmaradt sziklaszirtjén különféle növényfajok telepedtek meg. Az ember nagyarányú beavatkozása következtében az eredeti növényvilág jelentősen megváltozott. A Várhegy ősi cseres-tölgyes-gyertyánosa például akácosra változott. Hasonló elváltozást mutattak a lágyszárú növények is. A botanikusok javarészt általánosan elterjedt, vagy gyomnövényként fellépő fajokat találtak itt korábban. Sajnos az általuk említett értékesebb kánya harangvirágot vagy borzas ledneket ma már hiába keresnénk a sziklák alatt. Ugyanakkor a hegyi árvalányhaj már elsősorban a védelemnek köszönhetően jelent meg a sziklákon, melynek állatvilága mára szintén jelentősebbé vált. A ragadozó madaraknak ugyancsak jó fészkelőhelyet és egyben támadófelületet biztosítanak a magas sziklák. Itt tanyázik a vörös vércse és a karvaly is.
Az ajnácskői Várhegy 1964 óta védett terület. Ekkor nyilvánította védett természeti emlékké a Rimaszombati Járási Nemzeti Bizottság iskola- és kultúrügyi bizottsága 9,71 hektár területen. Azóta a természetvédelmi besorolás néhányszor változott, jelenleg természeti rezervátumként tartják nyilván. A területen háromnyelvű – magyar, szlovák és angol – információs táblák segítik a tájékozódást, hiszen a Novohrad – Nógrád Geopark határon átnyúló területének egyik kiemelt helyszínéről beszélünk. Az ajnácskői Várhegy szabadon látogatható a faluközpontból induló turistajelzéseken keresztül. Télen a várhegyre felvezető út utolsó néhány méterének megtétele fokozott odafigyelést igényel.
