Könyvajánlóval jelentkezik a Karancs-Medves.info, mely egy néhány évvel ezelőtt készült, azonban minden korábbinál aktuálisabb könyvet jár körbe – és remélhetőleg kedvcsinálóként is szolgál mindazoknak, akik érdeklődnek a helyismereti témák iránt.
Ahogy arról a kötet elején található polgármesteri ajánlóban írt Fekete Zsolt, a helytörténeti kutatásairól ismert Póczos Sándor a Nagy Iván Honismereti Pályázatra írta a Palócok pálinkája, a Borzag című dolgozatot, melyet először 2018-ban adtak ki. A szerző ekkor még nem tudhatta, hogy a nedű 2019-ben bekerül a Nógrádikumok közé, azt pedig pláne nem sejthette, hogy 2023 nyarán uniós oltalmat fog kapni az Európai Bizottságtól – az új, friss kiadásban már ezek az örvendetes fejlemények is szerepelnek.
Nógrádikumok sorozat – 35. A borzag pálinka
(null)
Sokoldalú, de megosztó a borzag
A szerző mindenekelőtt – a tisztánlátás kedvéért – áttekinti a pálinkafőzés történetét, illetve hazai elterjedését is ismerteti. Mint ő is rávilágított, az 1990-es évek előtti időszakban a pálinkakészítésben is a mennyiség került előtérbe a minőség helyett, rossz volt az alapanyag és a szakértelem is hiányzott – a cél azóta az, hogy visszaállítsák a magyar pálinka rangját. Ezt a törekvést szolgálja az is, hogy 2008 óta a pálinka fogalmát törvény szabályozza.
Ahogy az Póczos Sándor dolgozatából is kiderül, a földi bodzaként vagy gyalogbodzaként is ismert borzagot nem kell félteni: igen igénytelen növényről van szó, mely a legmostohább körülmények között is megél, és a legtöbb betegséggel szemben ellenálló. Bár néhányak számára értéktelennek tűnhet, sokan hisznek gyógyhatásában. Utóbbi kérdés a könyv számos pontján felmerül: tudományos vizsgálatok nem igazolják a különleges illatanyagú bogyók áldásos hatását, a helyiek mégis esküsznek rá.
Egészségre gyakorolt pozitív hatásáról anekdoták is szólnak: a könyvből kiderül, néhányan megelőzésként is rendszeresen ettek egy-egy kiskanál borzaglekvárt, a belőle készült pálinkát több orvos is előszeretettel ajánlotta vagy használta, míg egy patikus jelentős mennyiséget vásárolt fel az egyik kocsmából. Fontos ugyanakkor kiemelni: a borzag termése nyersen mérgező!
Szintén végigkíséri a könyvet a borzag egy másik jellegzetes tulajdonsága: a nem épp hétköznapinak mondható szaga. Mint az a kötet több pontján is felmerül, sokakat elriaszt a sajátságos „illat”, mely igen megosztóvá teszi a borzagot, illetve a belőle készült lekvárt, pálinkát.
A palócok pálinkája
Póczos Sándor arról írt, a Borzag pálinkáról kevés írott forrás lelhető fel. Ez annak is betudható, hogy szórványosan ugyan más tájakon is előfordult, igazán azonban csak Palócföldön, azon belül is Nógrád vármegyében tudta megvetni a lábát. S hogy ez miért is alakult így? A szerző úgy véli, mivel az égetett szesz előállításának technológiájában nem voltak számottevő különbségek az ország egyes tájai között, a nógrádi specifikumot mindössze egyetlen tényező, a környezeti sajátosság adhatja.
Ennek alapján joggal feltételezhetjük, hogy a föld, a klíma és nem utolsó sorban a palóc emberek átlag feletti affinitása az, ami ezt a pálinkakülönlegességet a megyén messze túlmutató értékké emeli – fogalmaz Póczos Sándor.
A Palócok pálinkája, a Borzag című kötet nem csak a pálinkák világa iránt érdeklődők számára lehet érdekes: a szerző által gyűjtött anekdoták és a különféle idézetek mindenki számára olvasmányossá teszik a dolgozatot. A könyv többről szól, mint várnánk: a Borzag pálinka története mellett olyan érdekességeket is megtudhatunk, hogyan főztek a különleges termésből lekvárt, milyen betegségekre használták a gyalogbodzát, vagy hogyan hasznosították például hajmosásra vagy hajfestésre a hölgyek.
A mintegy hetven oldalas, mellékletekkel és – a nemrég megszerzett uniós oltalom kapcsán – kiegészítéssel ellátott kiadványt tehát bátran ajánlom mindazoknak, akik érdeklődnek szűkebb régiónk, Nógrád múltja iránt, és a puszta tények mellett a könyvet már-már regényessé varázsló visszaemlékezésekre, anekdotákra is kíváncsiak.
