A tájékozódás kritérium, de a futás nem – mi magunk is sétálva próbáltuk ki a salgótarjáni Dornyay Sportegyesület gondozásában létrehozott “állandó” pályát. Séta esetében a tempótól függően 2-3 órás, kellemes időtöltés érinti a Zagyva forrásvidékét és a réti keresztet is, de az István-táró szellőzőaknája és az Új-bánya a terület ipari múltjából is felvillant részleteket.

Az útvonal bejárása kellemes kikapcsolódást kínál mindazoknak, akik kedvelik a természetjárást, van minimális affinitásuk a tájékozódáshoz és a térképolvasáshoz, illetve hajlandók olykor letérni a megszokott erdei utakról.

Az állandó pontos pályák bárki számára lehetővé teszik az év bármely szakában a tájfutás kipróbálását. Alapvetően kezdőknek, családoknak, ifjúsági és iskolai csoportoknak készültek, de természetesen a tapasztalt tájfutók is használhatják edzésekre – foglalja össze a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség. Az állandó pontos pályák jelenleg az ország 15 különböző pontján találhatók, melyeket a helyi tájfutó egyesületek kezelnek. A Medves-fennsík térségében kanyargó útvonalat a salgótarjáni Dornyay Sportegyesület jelölte ki, a salgóbányai Zenthe Ferenc Emlékparktól – mint rajttól – indulva 14 ellenőrző pont felfűzése a feladat. Ez pontos tájékozódással szűk hét kilométert jelent.

Salgóbányáról indulva elsőként a Zagyva forrásvidékén, illetve a Medves-fennsík oldalában egykor üzemelt kőbányák környékén találtuk meg az ellenőrző pontokat. Miután ezek a pályák leginkább a nagyközönség számára szólnak és céljuk a sportág népszerűsítése, ezért a pontok jól behatárolhatók a térképen. Emellett a terepen is “szembe találkozunk” a táblákkal, amennyiben megfelelő irányból közelítünk. Azt természetesen senki se várja, hogy a tájfutó térképek egységes jelkulcsának alapvető ismerete nélkül ez gördülékenyen fog menni, ugyanakkor az applikációban található jelmagyarázat a térképi ábrázolást teljes körűen “lefordítja nekünk”.

A teljesítés igazolására a MOBO nevű okostelefonos applikációt szükséges letöltenünk, az alkalmazás használata egy-két perc alatt elsajátítható. A térképen megjelölt, minden felkeresendő ponton egy nagyjából A5-ös méretű műanyag táblát találunk (jellemzően térd- vagy derékmagasságban). Az azon szereplő QR-kódot leolvasva az applikáció rögzíti, hogy sikeresen megtaláltuk a helyszínt.

A felkeresendő pontok megtalálásához az útvonalunk 70 százalékban elegendő az erdei – jellemzően turistajelzéssel ellátott – utakat használnunk, de vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen nincs értelme másnak, mint egy megfelelően járható irányon keresztülvágni az erdőn vagy a mezőn. Ettől megriadni messze nem szükséges: mégiscsak erről szól a tájfutás, még ha esetünkben ez csak “tájséta” volt. Utunk vége felé közeledve, az utolsó két ellenőrző pont megtalálása sem tekinthető markánsan nehezebb feladatnak, mint az előzők voltak. Az ugyanakkor tény, hogy a pálya kijelölői itt már elvárják tőlünk, hogy pontosan értelmezzük mit és hol is kell keresni, ekkor már “nem jönnek szembe” a táblák.

A bejárás során egyetlen helyszínnel volt problémánk: a réti keresztnél hiába kerestük a QR-kódot. A pályát létrehozó Dornyay Sportegyesülettől lényegében levélfordultával kaptunk választ ezzel kapcsolatos elektronikus levelünkre, miszerint már tudnak róla: hamarosan visszakerül a helyére a tábla, miután sajnos valaki azt áthelyezte máshová. Az egyesülettől azt is megtudtuk, hogy távlati terveik között szerepel ilyen pályák kialakítása a Beszterce-lakótelep környékén és a Karancs tömbjében is.

Összességében kellemes időtöltésként értékeltük a pálya bejárását, bár az útvonal harmadában a több mint 20 centiméteres szűz hó taposása miatt némileg lassabban haladtunk, mint vártuk magunktól. Egy biztos: ha lesz ilyen pálya máshol is a város környékén, azt is végig fogjuk járni, de ide is biztosan visszatérünk majd még kevésbé télies körülmények között.

 

3100.hu Fotó: Az “állandó” tájfutó pálya egyik ellenőrző pontja a Zagyva-forrásnál