A mintegy 170 éves múltra visszatekintő szénbányászat a mai város nyugati és keleti peremét határolta le. Bár a bányászat már évtizedek óta szünetel, az egykori ipari tevékenységhez kapcsoló nyomok hol rejtve (betemetve), hol a felszínen – főleg – salaklerakók és meddőhányok formájában jelen vannak. Az acélgyár roncsai és az egykori ipari termelés nyomai – így például a pintértelepi salakkúpok – a mai napig meghatározzák a város egyes részeinek arculatát.
Maga a salakanyag az erőműből került ki, a lerakás pontos időpontját azonban dokumentáció hiányában nem sikerült megállapítani. A meddőanyagot az erőműből egy viszonylag zárt mélyedésbe rakták le, illetve halmozták fel, ebből felszíni formaként jelenleg két salakkúp maradt meg, melyek érdekes tájelemként magasodnak Pintértelep városrész fölé.
A Salgótarjáni Erőműből származó salakhegyeket a külső erők már felhalmozásuk közben elkezdték pusztítani. A különböző korú felszínek morfológiai jellemzői az erős barázdálódás, a csuszamlások és az eltérő meredekségű felszínek, valamint az utóbbiakat elválasztó markáns “gyűrűk”. Egyes vizsgálatok szerint az elmúlt 30 évben lepusztult anyagmennyiség a salakkúpok térfogatának mintegy 10-15 százaléka, miután eredendően két “sima” felszínű kúpból alakult ki a mai formavilág az eróziós hatások következtében.
A salakkúpok közelében található betonépítmények a rónai bányákból érkező csillék kötélpályájához tartozó pillérek tartóelemei voltak.
