Salgótarján városától északi irányban, a Medves egyik vulkanikus kúpján, dacolva az évszázadokkal emelkedik Somoskő vára. Bár az országhatárt jelző kerítés elválasztja a községtől, de a szomszédos két állam uniós tagsága után már könnyűszerrel megközelíthető a történelmi műemlék.
Korai vármagját a vidéken birtokos Kacsics nemzetség emeltette a 13. század második felében. Az Árpád-házi uralkodók férfiágának kihalását követő anarchikus belháború idején a nemesi család kénytelen volt behódolni Csák Máté tartományúr előtt. A korabeli oklevelek szerint Anjou Károly serege 1320-ban foglalta vissza a Csák birodalomból Fülek és Sirok várait, ekkoriban kerülhetett királyi kézbe a somoskői várbirtok is. A győztes uralkodó kedvelt hívének, Szécsényi Tamás bárónak adományozta, kinek leszármazottai egészen a 15. század közepéig lakták épületeit.
Somoskő vára (karancs-medves.info fotó: Drexler Szilárd)
A török hódítás fenyegető vihara a következő évszázadban érte el Nógrád vármegyét, ekkor kerültek a közeli Salgó és Fülek végvárai a „pogány” seregek hatalmába. Somoskő helyőrsége majd két évtizedig kitartott a két ellenséges vár között. Az Oszmán Birodalom hadai végül 1576-ban rövidebb ostrom után elfoglalták és egészen 1593 őszéig a török lófarkas zászlót lengette a szél tornyai felett. Ekkor helyőrsége a közeledő királyi sereg elől gyáván megfutamodott.
Somoskőt említi meg az a népi hagyomány, hogy egy magyar vitéz oly sikeresen lőtte ki a szomszédos salgói török aga kezéből a kanalat, hogy a kontyosok hanyatt-homlok menekültek el erről a vidékről. A következő időszakban, jelentős mértékben átépítették védőműveit, például ekkoriban emelték a hatalmas ágyútornyait.
A somoskői bazaltömlés (karancs-medves.info fotó: Drexler Szilárd)
Végső romlását az 1682-es füleki ostrom idején, a környéken portyázó lovasok okozták, akik felgyújtották épületeit, ezzel pedig végképp elvesztette hadi fontosságát. Az 1840-es években erre járt Petőfi Sándor és a következőket írta róla az Úti jegyzetekben: „Somoskő nem nagy vár volt, nem is nagy hegyen fekszik… de bámultam építését, mely gyönyörűöt-hat-hét-szögű kövekből van.” A Várhegy oldalában geológiai érdekességet jelent a híres bazaltömlés és a letöredezett vulkáni tufából keletkezett kőtenger – ezt a Sátormeg-patak völgyében húzódó tanösvény tárja fel. A Novohrad – Nógrád Geopark itteni információs táblái három nyelven – magyarul, szlovákul és angolul – tájékoztatják a turistákat.
További romlásának az 1970-es években megkezdett helyreállítási munkálatok vetettek véget, melyek – Szlovákia önálló állammá alakulása után – sajnálatos módon félbeszakadtak. Ugyanakkor fontos azt is hangsúlyozni, hogy az elmúlt években a vár kezelését Sátorosbánya önkormányzata kérte és kapta meg. A határon fekvő kis falu számára fontos a várra épülő idegenforgalom, ezért – lehetőségeikhez mérten – igyekeznek fejleszteni a várat, rendben tartani környezetét, a vár körüli területeken található két tanösvényt és a völgy aljában található turisztikai fogadóterületet is.
A vár és a Sátormeg-patak völgyében, illetve a Macskalyuki-bányákhoz vezető tanösvények látogatásához is egyaránt belépőjegyet kell váltani.
Csak a falu tért haza, a vár maradt
Az 1920. június 4-én aláírt trianoni szerződés Csehszlovákiának ítélte Somoskőújfalut, Somoskő várát, valamint a községet is. Krepuska Géza orvosprofesszor és Liptay B. Jenő, a Rimamurányi Vasmű Rt. akkori igazgatója határkiigazítási kérelmére és Auer Pál jogi szakértőként való közbenjárására, többéves tárgyalássorozat eredményeként a Népszövetségi Tanács 24. Ülésszaka 1924. február 15-i hatállyal visszacsatolta Magyarországhoz a községeket és a környékbeli bányákat, a várat azonban csehszlovák területen hagyták.
A somoskői bazaltömlés (karancs-medves.info fotó: Drexler Szilárd)
1999-ben a Somosi Kultúráért Egyesület és a Somoskői Váralja Egyesület 1924. február 15-ét a Hazatérés Napjává nyilváníttatta a település önkormányzatával, ezt a napot azóta minden évben közösen megünnepelik. A várat évtizedeken át kerítés zárta el Somoskő felől, látogatni csak Sátorosbánya felől lehetett. A vár látogatásával kapcsolatos érdekesség, hogy itt az Európai Unió és az akkor még azon kívüli Magyaroszág és Szlovákia állampolgárai már az uniós csatlakozás előtt, útlevéllel átléphették itt a határt, jellemzően a nappali órákban. A schengeni egyezmény életbe lépése óta a vár magyar oldalról, a somoskői Petőfi-kunyhó felől is teljesen szabadon látogathatóvá vált.
