Kishartyánban, a faluközpontban Nógrádmegyer felé kell letérnünk a 22-es főútról. A határában, a temető mellett vezető bekötőúton, a Kővölgyben kell folytatnunk az utunkat a Kőlyuk-oldalhoz, ahova a termelőszövetkezeti major portalanított útja vezet el minket a védett geológiai értékhez. A Kőlyuk-oldal földtani alapszelvénye természeti emlék.

A 13 hektár kiterjedésű védett területen szép feltárulásban láthatjuk az oligocén tenger üledékét. A mintegy 30 millió évvel ezelőtti tenger parti sávjában halmozódott fel a néhol különleges formát mutató sárgásbarna, nagy kvarc tartalmú homokkő. A kőzet alsó része keményebb, sötét színű, még a felső egyharmada világosabb és lazább szerkezetű, benne kavicsos rétegek is vannak. Ebben a világos színű rétegben cápafogakat is találtak a szakemberek.

A megközelítőleg 300 méter hosszú és mintegy 30-40 m magas kőzetfal legmeredekebb részén, valószínűleg egy lazább üledék kimosásával, természetes üreg keletkezett, melyet mesterségesen mélyítettek tovább. A tatár- és törökdúlás idején menedékhelyül szolgált a helyieknek, valamint a 19. század végéig remeteéletet élő szerzetesek is lakták az üregeket.

A kishartyáni Kőlyuk-oldal (karancs-medves.info fotó: Drexler Szilárd)

A kishartyáni Kőlyuk-oldal (karancs-medves.info fotó: Drexler Szilárd)

A barlang több helységből áll. Egy 6×5 méter alapterületű nyitott előtérből, amely nappali tartózkodási hely, tűzrakó-és tüzelőtároló hely volt; egy 6 méter hosszú, 2 méter széles és 2 méter magas teremből, amely éjszakai pihenőhelyként szolgált és ablakkal is rendelkezett; valamint egy 5 méter hosszú és mintegy 1,5 méter magas kisebb üregből, amely élelmiszer és ivóvíz tárolására szolgálhatott. A barlangot a kőfalon mélyített lépcsőkön lehetett elérni és a csúcs irányába lehetett elhagyni egy kapaszkodókkal ellátott feljárón keresztül.

A geológiai látványossága mellett a terület néhány védett növény- és állatfajjal is büszkélkedhet. Védett növények közül megtalálható itt a fekete kökörcsin és említést érdemel a kakukkfű is, mert egyedein az európai jelentőségű nagyfoltú hangyaboglárka állománya él. A szitakötők közül előfordul itt a lápi acsa és a kipusztulás szélén álló piros szitakötő is. Lepkék közül nagy számban találkozhatunk a kis színjátszólepkével, valamint a nagy rókalepkével. Madarak közül említést érdemel a tövisszúró gébics, hangját hallatja erre a sárgarigó és a kakukk is. A macskabagoly a terület idős, odvas fáit keresi. A állattartó telephez kapcsolódott tereprendezés következtében kialakult mesterséges homokfalba néhány fokozottan védett gyurgyalag is fészkel.

A Kőlyuk-oldal homokkövén megtalálhatóak a fali kövirózsa – feltehetően kivadult – jól fejlett, dúsan virágzó tövei. A sziklafal alsó szegélyében a sárga iglice és néhány tő cicó is előfordul. A homokkőszikla alatti laposabb, homokos részeken és nyílt gyepekben megtalálható a homoki habszegfű is. A meszes homokkőmálladékon a pézsmahagyma, a bunkós hagyma és a deres fényperje; valamint a lejtősztyeppekben, felhagyott legelőrészeken a kunkorgó árvalányhaj egyedeivel találkozhatunk.

A kishartyáni Kőlyuk-oldal (karancs-medves.info fotó: Drexler Szilárd)

A kishartyáni Kőlyuk-oldal (karancs-medves.info fotó: Drexler Szilárd)

Az autóval érkezők számára nem javasoljuk a behajtást a major felé, az autókkal a bekötőút elején érdemes félreállni. A gyalogos túrázók a zöld kereszt jelzésen érhetik el, mely Kishartyán és a Salgótarjánhoz tartozó Csókáspuszta között húzódik. Utóbbi végpontja a Salgótarján belvárosa és a Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Kegyhely között húzódó zöld sáv jelzésen fekszik.

A Novohrad – Nógrád Geopark tanösvényeinek kialakításánál az idősebb korosztályokra is gondolt. A kishartyáni Polgármesteri Hivatal előtti információs táblától indulva a Kőlyuk-oldalig szinte szintemelkedés nélküli út vezet a falu járdáin, illetve a főúttól a homokkőfalig vezető földúton át.

 

Kiemelt fotó: A kishartyáni Kőlyuk-oldal (karancs-medves.info fotó: Drexler Szilárd)