A hagyományos mosást és a kendervászon készítését mutatja be Kalonda egyik új kiállítóhelye. A faluban egy testvértelepülésével, Hollókővel közös határon átnyúló projekt eredményeként állítottak emléket a malomnak és a kenderáztatásnak.

Egykoron az Ipoly-menti falu határában lévő vizenyős területen voltak a kenderültetvények és itt áztatták, tilolták a kendervászon alapanyagát, de még mosni is ide jártak a faluból. Minden család saját részére termesztette a kendert és dolgozta meg, szőtte otthon. A falu legszegényebbjei egészen 1945-ig foglalkoztak a kenderfeldolgozással és a szövéssel, az idősebbek a szőttesek néhány darabját még a mai napig őrzik a családi szekrényekben. A tavat az állatok itatására még a nyolcvanas években is használták, majd az állattartás csökkenésével a funkcióját vesztett kenderáztatót feltöltötték.

A kalondai kiállítóhely (karancs-medves.info fotó: Kéri István)

A kalondai kiállítóhely (karancs-medves.info fotó: Kéri István)

A kenderáztatás folyamatának bemutatása mellett egy színpad teszi egyben helyi közösségi térre is a bemutatóhelyet, ahol felépítették a már elbontott vízimalom kicsinyített mását is. Az Ipolyon még a 18. században épített vízimalmot a Battik család. A II. világháború előtt már gőzgéppel fokozták a teljesítményét, a harcok ideje alatt pedig az orosz katonák által kivezényelt emberek működtették. Akkori tulajdonosai 1947-ben kérvényezték a csehszlovák hatóságoktól a malom újraindítását, de arra nem adtak engedélyt, majd 1949-ben államosították azt. Ezt követően az Ipoly vizét is elterelték a malomkerék alól, végül 1965-ben lebontották.

A kalondai kiállítóhely (karancs-medves.info fotó: Kéri István)

A kalondai kiállítóhely (karancs-medves.info fotó: Kéri István)

Érdekesség, hogy 2016-ban egyesek szerint az itt használt malomkövet ásták ki az Ipoly medréből. A helyi érdeklődőket már több éve foglalkoztatta az alacsony vízállásnál a vízből ki-kibukkanó „mesterséges” tárgy. A malomkövet a legenda szerint Mátyás király adományozta Kalonday György alispánnak. A történelmi Magyarországon malomkőnek alkalmas követ – kova tartalmú kemény kőzeteket, finomszemcséjű homokkövet, illetve kovát tartalmazó mészkövet – csak Sárospatakon, a Felvidéken, Kárpátalján és Máramarosban bányásztak – írja a témában a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum.

 

Kiemelt fotó: A kalondai kiállítóhely a malomnak és a kenderáztatásnak állít emléket (karancs-medves.info fotó: Kéri István)